Kövessen minket a Facebook-on! Kövessen minket a Twitter-en!
Látogassa meg blogunkat!

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Az Ön neve: Az Ön e-mail címe:

CO2 kvóta kereskedelem

Európai Kibocsátás Kereskedelmi Rendszer
( European Emissions Trading Scheme, EU ETS )

 

Az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményét és annak Kiotói Jegyzőkönyvét ( avagy a Kiotói Egyezményt )  aláíró európai uniós tagállamok az üvegházhatású gáz kibocsátások mérséklésének legkisebb költség ráfordítás melletti elérésének érdekében kibocsátás kereskedelmi rendszert  ( Emissions Trading Scheme, ETS )  hoztak létre. Az uniós tagállamok mellett a rendszer kiterjed az Európai Gazdasági Térség további három tagországára: Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre is.

Az EU ETS ún. fix kvótás kereskedelmi  ( cap-and-trade )  rendszer. A kibocsátás összmennyisége rögzített, ezen a határértéken belül azonban a rendszer résztvevőinek lehetősége van a rendszerben kereskedelmi „fizetőeszközként”, „valutaként” szolgáló kibocsátási egységek, kvóták igény szerinti adásvételének lebonyolítására.


Az EU ETS rendszer 2005.január 01-én kezdte meg működését. A rendszerben meghatározott kereskedési időszakok:

Első kereskedési időszak: 2005. január 01. - 2007. december 31.

Második kereskedési időszak: 2008. január 01. – 2012. december 31.  ( egybeesik a Kiotói Egyezmény első kötelezettségvállalási időszakával )

Harmadik kereskedési időszak: 2013. január 01. – 2020. december 31.


A rendszer lényege, hogy a fizikai megvalósulás helyétől függetlenül egy üvegházhatású gáz kibocsátást csökkentő projekt által realizált kibocsátás-csökkentés értékesíthető, azt egy másik résztvevő ország megvásárolhatja kiváltva ezzel saját üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentési kötelezettségét. A rendszer kötelezett résztvevői a következő iparágak nagy kibocsátó létesítményei: villamosenergia-termelés, távhő, cukorgyártás, olajfeldolgozás, kokszolás, vas- és acéltermelés és feldolgozás, cementipar, mésztermelés, üveggyártás, tégla- és kerámiagyártás, papír és cellulózgyártás. 2012-től a polgári légiközlekedésre is kiterjesztik a rendszert. 2013-tól további bővítés várható: bevonásra kerülnek azok a létesítmények is, melyek a kibocsátott üvegházhatású gázok elkülönítésével, szállításával és geológiai tárolásával foglalkoznak; a petrolkémiai, ammónia- és alumíniumipari ágazatok CO2-kibocsátásai; a salétromsav, az adipinsav és a glioxilsav előállítása során keletkező dinitrogén-oxid kibocsátások; valamint az alumíniumgyártás során keletkező pentafluor-karbon-kibocsátások. Bizonyos ágazatoknál jelenleg a termelési kapacitáson vagy a tényleges termelés mennyiségén alapuló méretküszöb határozza meg, hogy az ágazaton belül működő üzemek közül melyeknek kell részt venniük a rendszerben.

A résztvevő ipari létesítmények éves szinten a Nemzeti Kiosztási Tervekben országonként meghatározott mértékű kibocsátási jogosultsággal, kibocsátási egységgel  ( EUA, European Union Allowance )  gazdálkodhatnak. Az EUA  ( és a többi, későbbiekben ismertetésre kerülő kibocsátás-csökkentési egység vagy kvóta egyaránt )  1 metrikus tonna CO2 vagy annak megfelelő mennyiségű egyéb üvegházhatású gáz  ( üvegházgáz, ÜHG )  kibocsátására jogosítja a tulajdonosát.  ( Ez az oka annak, hogy a köznyelvben csak CO2 kvótaként emlegetik őket, így a laikusok előtt ismeretlen marad a tény, hogy az egyes kvóta típusok eltérő folyamatokból erednek, így árfolyamuk is lényegesen eltér egymástól a piacon. )  A legfontosabb üvegházhatású gázok a következők: szén-dioxid (CO2), metán (CH4), dinitrogén-oxid (N2O), HFC gázok, PFC-k, kén-hexafluorid (SF6).

A Nemzeti Kiosztási Tervek szerint kiosztásra kerülő kibocsátási egységek összmennyiségére vonatkozó korlát hozza létre azt a hiányt, amelyre a kereskedelemhez szükség van. A piac lehetővé teszi a kötelezettek számára, hogy amennyiben a működtetett létesítmény éves kibocsátása meghaladja a számára kiosztott kvótát, további egységeket vásároljanak, illetve felesleg esetén értékesítsék azokat. A kötelezés alá tartozó létesítményeknek évente, a tárgyévi tényleges, ellenőrzött CO2 kibocsátásnak megfelelő mennyiségű kibocsátási egységgel kell az állam felé elszámolniuk, az egységeket az állam részére átadni.  ( A rendszerben, Nemzeti Kiosztási Tervben szereplő teljes kvóta mennyisége ciklusonként csökkentésre kerül, amivel a Magyarország részéről felvállalt ÜHG kibocsátás-csökkentés elérése a cél. Az átadott kibocsátási egységek a nyilvántartásból törlésre kerülnek, ezáltal biztosított az ismételt felhasználás elkerülése. )  A kötelezetteknek lehetősége van az adott évben számukra kiosztott egységek tartalékolására, későbbi években történő felhasználására is meghatározott feltételek mellett  ( pl. kereskedelmi periódushoz kötötten ). Azon létesítményeket, melyek nem adnak le annyi kibocsátási egységet, ami fedezi az előző évi kibocsátásaikat, jelentős visszatartó bírság kiszabásával sújtják  ( a bírság mértéke a hiányzó kibocsátási egység mennyiségtől függ ), továbbá a következő évben a tárgyévi kibocsátásaik fedezésén túl az előző évben felmerült hiányt is pótolniuk kell, valamint kilétüket nyilvánosságra hozzák. 

Értékesíthető kibocsátási egység keletkezhet egy létesítményben például üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkenést eredményező technológiamódosítás, -váltás következtében. Amennyiben ez a kibocsátási egység mennyiség feleslegként jelenik meg az adott kötelezettnél, úgy értékesítheti azt – az értékesítésből eredő bevétel pedig ösztönzőleg hat a kötelezettekre a kibocsátás-csökkentési projektek megvalósításában.

 

A rendszer a globális klímavédelem összköltsége szempontjából olcsóbb, ezáltal hatékonyabb, mintha a kötelezetteknek előírnák a csökkentést: azok a létesítmények, amelyek az üvegházhatású gáz kibocsátás-csökkentést csak nagy fajlagos költséggel lennének képesek elérni, a CO2 kvóta kereskedelem útján ugyanakkora mértékű kibocsátás-csökkentést  ( kibocsátási egységet, EUA-t ) vagy egyéb, a piacon forgalomban lévő CO2 kvótát  ( lásd alább )  a piacon elérhető olcsóbb vagy akár a legolcsóbb csökkentési beruházás fajlagos költségén vásárolhatják meg.

 

Az EU ETS rendszer a Kiotói Jegyzőkönyv ( avagy Kiotói Egyezmény ) keretében kidolgozott mechanizmusokra építkezik: nemzetközi kibocsátás-kereskedelem, együttes végrehajtási  ( Joint Implemen-tation, JI )  mechanizmus és tiszta fejlesztési mechanizmus  ( Clean Development Mechanism, CDM ). Az EU ETS a kibocsátási egységek  ( EUA )  mellett a CDM / JI kibocsátás-csökkentési egységeket is elismeri és a kibocsátási egységekkel azonos értékűnek kezeli azokat  ( 1 EUA = 1 CER = 1 ERU ).

A nukleáris létesítményekből, földterület használatból, annak megváltoztatásából, valamint erdészeti tevékenységek származó egységek kivételével valamennyi egység elfogadására lehetőség van.

 

A kibocsátási egységek tárolása a tagállamok által létrehozott elektronikus nyilvántartásokban szereplő számlákon valósul meg. Az uniós nyilvántartó rendszer és a Kiotói Jegyzőkönyv keretében használt nemzetközi nyilvántartó rendszer össze van kapcsolva.

Az EU ETS jogi keretrendszere nem rendelkezik a kibocsátási egységek CO2 kvóta adásvételének mikéntjéről. A cégek és egyéb piaci szereplők kereskedhetnek közvetlenül egymással, igénybe vehetik az Európában működő számos szervezett piac egyikét, illetve megbízhatnak külön erre a területre szakosodott közvetítőt is.

A kibocsátási egységek árát a kínálat-kereslet határozza meg.

 

Az ENVIROINVEST Zrt. a Kiotói Egyezmény keretrendszere szerinti Együttes Végrehajtási  ( JI )  mechanizmus szerinti projektet működtet sikerrel és az ebből eredő CO2 kvótát  ( ERU )  japán partner részére értékesíti.

 

Vissza a Tevékenyég oldalra